Ott lenni Seholsincsben: Magyar antiszemiták a zsidók nélküli világban

Az utópiák gyártása nem csak a modern emberiség elfoglaltsága. Viszont az, hogy a körzővel-vonalzóval megtervezett helyes társadalmi berendezkedést megpróbáljuk meg is valósítani, már jellegzetesen modern viselkedés, aminek következtében a modernségben Utópiáról nemcsak ábrándozni lehet, hanem előállhat az a helyzet, hogy az ember álmai országában találja magát. Az antiszemitizmus felfogható olyan modern utópizmusként, amely a létező világot a zsidók eltüntetésével kívánja édenkertté változtatni. A tanulmány arra vállalkozik, hogy olyan 1945 előtti magyar antiszemiták szövegeit elemezze, akik ott voltak Seholsincsben, és megírták, mit szóltak hozzá. Az egyik lehetőség Seholsincs bejárásra Palesztina felkeresése volt, vagyis a zsidók megfigyelése ott, ahol az antiszemiták szerint egyedül létezhettek legitim módon. Ebből a műfajból Dezséri Bachó Lászlónak A közeli keleten című útleírását tárgyalom. A zsidómentes környezet kiélvezésére az antiszemitáknak 1944- ben adódott lehetőségük: azt vizsgálom, hogyan emlékeztek a holokausztre a hatalmon lévők azután, hogy a deportáló vonatok már elindultak, de még azelőtt, hogy a szovjet csapatok megérkeztek.